Kreml 2: Cár-harang és –ágyú

A Kreml területén található a Cár-harang és a Cár-ágyú. Az előbbi a világ legnagyobb bronzharangja; több mint 200 tonnát nyom a súlya, magassága 6,14 méter, átmérője pedig 6,6 méter. Nevét is hatalmas méretei miatt kapta: a harangok cárja. 1733-35-ben készítette Ivan Motorin orosz öntőmester és fia, Mihail. Anyagának 84 %-a réz, 13 %-a ólom; öntéséhez régi harangot is felhasználtak.
A „harangok cárját” eredetileg a Nagy-Iván harangtoronyba szánták, de az 1737-ben kitört, csaknem egész Moszkvát elpusztító hatalmas tűzvész idején – amikor az még az öntőgödörben állott – súlyosan megsérült. A tűztől erősen felhevült harang a közelben lévő faépületek oltása közben vizet kapott, falán tíz nagy repedés keletkezett, a mellette látható 11,5 tonnás darab pedig le is törött belőle.
A harang külső díszítése igen gazdag: Alekszej Mihajlovics cár és Anna Ivanovna cárnő életnagyságú képe, öt ikonminta és a körbefutó orosz népi motívumok sokasága emeli ezt a harangóriást az egyszerű iparosmunkák sorából az értékes művészi alkotások rangjára.
A Cár-ágyú a XVI. századi orosz öntőművészet és haditechnika egyik legértékesebb emléke. Andrej Csohov, az egykori ágyúüzem legkiválóbb öntőmestere készítette 1586-ban. Egyes magyarázatok szerint az ágyú Fjodor cárról kapta a nevét, ugyanis a gazdag díszítésű ágyúcső oldalán a vágtató lovas domborműve a cárt ábrázolja. Mások viszont úgy tartják, hogy a mester nem a Cár ágyúját, hanem az ágyúk cárját adta ki ezzel a munkával a keze alól, így az elnevezés a különleges tűzfegyver gigantikus méreteire utal (torkolati nyílásának átmérője 0,89 méter, csövének hossza 5,34 méter, súlya 40 tonna). Nem tudjuk biztosan, tüzeltek-e valaha is az ágyúból, de valószínűbb, hogy sose használták. Innen ered az elnevezés eredetének harmadik lehetséges magyarázta: akárcsak a cárok, ez az ágyú sem „dolgozott” soha. (:
[Szathmári Gábor: Moszkva c. útikalauza (Panoráma kiadó, 1979.) alapján.]

Kreml 1: Története és bástyái

Az első említések Moszkváról az ősi krónikák oldalain jelentek meg több mint nyolc évszázaddal ezelőtt. A várost 1147-ben alapította Jurij Dolgarukij. Moszkva fekvése nagyon kedvező volt mind földrajzi, hadi és kereskedelmi szempontból. 1156-ban építették a moszkvai Kreml első falait fából. Körülötte szép számmal jelentek meg falvak, települések. Ez a Kreml kb. 200 évig állt.
1367-68 közt a fiatal Dmitrij vezér a Kreml falait és básnyáit fehér kövekből újraépítette, megnövelve a vár területét majdnem a mai kiterjedésére. Ez az erődítmény több mint 100 évig állt.
1485-95 közt emelték a Kreml új falait és bástyatornyait vörös téglából. Területe kb. 28 hektárra nőtt. Téglafalának hossza 2235 méter, melyen 1045 csipkefog található. A falak magassága 5-9 méter, vastagságuk 3,5-6,5 méter. A Kreml mindkét oldalát folyó szegélyezi – délnyugatról a Nyeglinnaja és délről a Moszkva. (Napjainkban a Nyeglinnaja folyó csatornában folyik a föld alatt.) A Vörös tér felőli oldalon a XVI. század elején ásták ki a várárkot, melynek szélessége – 32 méter, mélysége – 12 méter. Az árok egyesítette a két folyót. A Kreml erős erőddé vált.
A Kremlnek összesen 20 bástyája van. Mindegyiknek megvan a maga építészeti kivitelezése, elnevezése és a maga története.
1485-ben az olasz építész Antonio Friazin megépítette a „Rejtekhelyes-bástyát” (Tajnyickaja), ami alatt ástak egy kutat és készítettek egy titkos kijáratot a Moszkva folyóhoz. Ezért nevezik ezt a tornyot „rejtekhelyesnek”.
A Nyeglinnaja folyó torkolatánál építettek egy saroktornyot, amiben vízfelemelő szerkezetet állítottak fel, amiből a vizet nyerték a Kreml kertjeinek öntözéséhez. Ez volt az első vízvezeték Moszkvában. Ezt „Vízfelemlő-bástyának” (Vodovzodnaja) nevezik.
1491-ben az olasz építész, Pietro Antonio Solario emelte a Frolovszkij-bástyatornyot, amit a XVII. századtól kezdve „Megváltó-bástyának” (Szpasszkaja) neveztek. Ez a Kreml egyik legszebb, legpompásabb tornya, melynek díszes átjárókapuja is van.
[Kulitavicsjusz: Készüljünk a kirándulásra c. kiadványában szereplő szöveg fordítása alapján.]

Állatkert

A képekre várva, így megkésve csak most írok a múlt hét keddi (04.17.) programról. Krisztivel és Ányjával mentünk el a moszkvai állatkertbe, ahova diákok számára ingyenes a belépés. A ZOO két részből áll, és nagyon érdekes, hogy ezeket egy út választja el, ami fölött egy kis hídon lehet átmenni. Mindkét oldalon található egy nagy tó szigetekkel, amiken házikók állnak a vízimadarak részére. Apropó madarak, leírom, milyenek élnek ebben az állatkertben: kacsák (pl. kubai fütyülő kacsák), hattyúk, gólyák, darvak, üstökös gémek, flamingók, struccok, emuk, sirályok, holló, aranyfácán, sas, keselyű, baglyok (pl. hóbagoly).
Természetesen sok egzotikus állattal is lehet találkozni: nagymacskákkal (gepárd, leopárd, hópárduc), és egyéb ragadozókkal (vörös, sörényes és szürke farkas, róka), patás állatokkal (zsiráf, gnúk, vadlovak, észak-kaukázusi kos, hegyi kecske, kétpúpú teve, szarvasok). Sajnos, a tengeri élőlények közül csak fókákat és rozmárt láttunk, a delfineket csak később költöztetik ki. A medvék is lehet, hogy még téli álmot alszanak, mert közülük csak a jegesmedvét és az édes kis mosómedvéket láttuk. Ha már az aranyos állatoknál tartunk, akkor megemlítem az ugri-bugri mókusokat és kengurukat is. (:
Az állatkertnek egész elefántparkja van, hármat is láttam belőlük. (: És van egy majomház is, a majmócák közül most csak párat említenék: páviánok, mandrillok, selyemmajmok, oroszlánmajmocskák, csuklyás- és mókusmajmok.
Sok szép fotót készítettek a lányok, amik közül hetet a családtagjaimnak „ajánlok”:
Anyának - páviánok, mert úgy tudom, szereti a majmokat, akik „a vasárnapi ebéd alatt rendkívül értelmesen viselkedő gyerekeire” emlékeztetik őt. Apának – kelet-kaukázusi tur (kőszáli kecske), azt hiszem, nagyon szívesen vadászni ilyen vadra is. Gábornak – gepárd, mert ő amennyire ki nem állhatja a kutyákat, annyira rajong a nagymacskákért, és ez a gepárd ráadásul hozzá hasonlóan egy napimádó. (: Szabó nagyapámnak – hegyi kecske, mi más, hiszen kecskéket tart a ház körül. Kiss nagyapámnak – elefánt, mert néha ő is olyan komótosan csinálja a dolgokat. (: Nagynénémnek, Editnek – jegesmedve, mert neki is van egy Bundzsija, és szereti a medvéket. Mamának pedig kenguru, nem is egy, hanem kettő, és puszi!

Múzeumok napja

Április 18-án ingyen lehet bemenni a múzeumok többségébe, így ezen a napon kihagytuk az óráinkat, és elindultunk Kátyjával múzeumlátogató körutunkra. Először a Szépművészeti Múzeumba mentünk, ami a legkedveltebb orosz költő, Puskin nevét viseli. Ez a nekem való múzeum! A kiállítás tárgyakat nézegetve az ember végigkövetheti a művészet kibontakozását, a meghatározó irányzatokat fejlődését. (Még az elején leszögezném, hogy a kiállítási tárgyak többsége nem eredeti, csak jó minőségű kópia!)
Először antik szobrok és oszlopok tárulnak a szemünk elé, többek közt az Erecteion másolata; többféle Athéné ábrázolás; oroszlán és bika szobra; egy mozaik a Minotaurusz legyőzéséről. A belsők termek még régebbre vezetnek vissza: Mezopotámia, Szíria, Perzsia és India régészeti emlékeit állították ki, egy másik terem pedig az egyiptomi kultúra kincseit tárja elénk. Múmiák díszes szarkofágokban, a mumifikálás során használt edények, amikben a halott a bensőségit helyezték el (ezekből négy van: emberi, pávián, vad kutya és sólyom fejjel); a halotti szertartáskor használatos talizmánok, ékszerek és kőtáblák hieroglifákkal.
A központi teremben reneszánsz boltívek, díszes kút, lovas szobrok, templomoltár, és ismert szobrok másolatai: Michelangelo, ill. Donatello Dávidja (előbbi 5,5 méteres). Innen vezet a lépcső a második szintre, ahol timpanon és számos római szobor található, pl. a Diszkoszvető, Michelangelo Mózese és Piétája, Augustus szobra, a Laookon-szoborcsoport, a római istenek (pl. Jupiter, Apollón, Diána) ábrázolásai, vmint Nagy Sándor szobra. Majd a középkor kultúráját felidéző termek következnek, templomokat díszítő boltívek, oszlopok és szentek alakjai.
A múzeum termeinek többségében festmények vannak: középkori, vallási témájú alkotások, majd francia, holland, németalföldi festők képei. Külön teremben helyezték el Rembrandt festményeit. A múzeum új szerzeménye és büszkesége Rubens képe, ami Tarkvint és Lukréciát ábrázolja. És végül, ami nekem a legjobban tetszett a Broche fivérek alkotása a XVIII. sz. második feléből: Szívért harcoló Kupidók. (:
Miután három órát elbolyongtunk a múzeumban, pihenésképp elmentünk a régi Árbátra. Most voltam első alkalommal Moszkva híres sétálóutcáján, de nagy csalódás volt… A kőburkolat hiányos, a falak koszosak és omladoznak. Az utca közepén bódék sorakoznak, ahol csillagászati áron lehet vásárolni kétes művészi értékű festményeket, szuveníreket, de akadnak pólók, usankák, gázmaszkok és emós kitűzők is… Egy-két márkaboltot leszámítva, zsúfolt és drága szuvenírboltok mindenütt, helyenkét középkategóriás étkezdék, kávézók. No meg az elmaradhatatlan portrétisták, de ha akarsz, akkor gyerekruhába bújtatott majommal vagy hatalmas plüssfigurákkal (Tom és Jerry, Miki és Mini Egér, Sherk) is fotózkodhatsz. Sajnos, nem csak ezek csúfítják a látképet, hanem a rockerek is, akik próbálnak énekelni és gitározni, és emellett zaklatnak, hogy adj pénzt a szegény zenészeknek… Szóval borzalmas az egész! Össze se lehet hasonlítani a budapesti Vácival, a szegedi Kárásszal, vagy a veszprémi Kossuth utcával.
Az egyetlen értelme, amiért eljöttünk ide, az Puskin emlékháza. Ezt a házat bérelte a költő és itt élt néhány évig szépséges feleségével (mint tudjuk, a költő fiatalon halt meg párbajban, aminek előzménye az volt, hogy egy bál alkalmával egy másik férfi szemet vetet nejére, férfiak…). A házban kevés korabeli bútor található, inkább csak a kor stílusát idézik, de nem lehetnek túl régiek. A vitrinek üvege mögött régi kéziratok, regények első kiadásai és arcképek láthatók. Egy termet pedig zenés és felolvasó esetek részére rendeztek be.
Végül sikerült egy órára elmenni a Keleti Népek Művészetének Múzeumába is, ahol Kátyja még nem járt. Azért én is szívesen végigjártam még egyszer a termeket, újra megcsodálva kedvenc kiállítási tárgyaimat, és néhány kellemes percet eltöltve abban a teremben, ahol Roerich képei találhatók. (:

Oroszország és a világűr meghódítása

Az ember már több évezrede készült arra, hogy kirepüljön az űrbe, és többet megtudjon az Univerzumról. Kezdetben ezek csak merész álmok voltak, amit aztán elméleti számítások követtek. A világűr meghódításának tervei gyakorlatilag a XX. sz. második felétől léteznek.
A XX. sz. elején az orosz tudós, Konsztantyin Eduárd Ciolkovszkij elméletileg is bebizonyította annak a reális lehetőségét, hogy embert lőjenek ki az űrbe. Ciolkovszkij lefektette a folyékony hajtóanyagú hajtóművel felszerelt rakéta elméletét, ezzel egy sor mechanikai problémát megoldva. Elsőként dolgozta ki az elméleti nézőpontokat, miként landolhatnak az űrszerkezetek olyan bolygó felületén, ahol nincs atmoszféra; kiszámolta az ehhez szükséges üzemanyag-mennyiséget. A Föld mesterséges holdjai és a földkörüli állomások is az ő nevéhez kötődnek.
Miután megismerkedett Ciolkovszkij tanulmányaival, az orosz tudós Koroljov megalkotta a ballisztikus és geofizikai rakétákat, a hordozórakétát, a pilótavezérelt űrhajót, mely segítségével elsőként a történelemben az ember kirepült az űrbe és kilépett az űrhajón kívüli térségbe. Koroljov irányításával megalkották az űrrepülőgép-szállító rendszereket, amik lehetővé tették először a világon a Föld műholdjainak kilövését, automatikus bolygóközi állomások kirepítését a Holdhoz, a Vénuszhoz és a Marshoz, a sima leszállást a Holdra. Az első műholdat 1957. október 4-én lőtték ki, Oroszországban.
Oroszország a világűr meghódításában több szempontból is az élen járt: az első űrhajós (Jurij Gagarin, 1961.), első csoportos kirepülés az űrbe (Nyikoláev és Popovics, 1962.), az első női űrpilóta (Tyereskova, 1963.) [Oroszországban csak férfiak lehetnek űrpilóták, ám amikor az oroszok fülébe jutott, hogy az amerikaiak női űrpilóta kilövésére készülnek, gyorsan kilőtték egyik mérnöküket, Tyereskovát (:], első kilépés az űrhajón kívüli térségbe (Leonov, 1965.). Az „ember barátja”, a kutya az űrkutatásban is nagy segítséget nyújtott. Lajkát, a keverék ebet az utcáról vitték a kutatóközpontba; így vált kóbor kutyából az első űrutassá. Az akkori technika sajnos nem tette lehetővé, hogy visszatérhessen a bolygónkra, de a Bjelka és Sztrelka kutyapáros már épségben hazajutott. Elsőként a világon, 1966-ban a Luna-9 automata állomás landolt simán a Holdon. Az orosz űrhajózás eredményei közt szerepel a Mir [a szó jelentései: világ; béke] orbitális űrállomás fellövése 1986-ban. A Mir állomás 2001-ig működött.
1975 júliusában orosz és amerikai pilótákat lőttek ki egy közös űrút keretében. 1993-ban Oroszország és az Egyesült Államok megkezdte együttműködését, hogy felállítsanak egy űrállomást. Később csatlakozott a tervhez Japán, Kanada és több európai ország is. A XX. sz. folyamán számos ország (Németország, Franciaország, Magyarország, Csehszlovákia, Vietnám, Mongólia, Kuba, India, Szíria, Mexikó, stb.) állampolgára kijutott az űrbe.
Felhasználva a tudomány, technika, termelés és automatavezérlés legújabb vívmányait, az emberiség széles körben felhasználja a kozmoszt békés célokra. Az űrkutatás rengeteg információt nyújt a Földről és készleteiről. Az űrfelvételek segítségével, amiket tele- és fotókészülékekkel vesznek fel, kutatják bolygónk természeti kincseit (ásványkincsek, a föld készletei, erdők, stb.), valamint készítenek részletes térképeket. Az űrberendezéseket (műhold, űrhajó, állomás) használják fel a földi létesítmények közti televíziós és a kapcsolattartás egyéb formáinak biztosítására. Az űrrepülések segítenek az éghajlati változások befolyásolásában, új ipari technológia kidolgozásban és az egészségügyi kutatásokban. Lehetséges, hogy a XXI. században új űrfelfedezéseknek lehetünk tanúi, például az űripar, űrtechnológia megteremtése és az űr energiakészleteinek széles felhasználása.

Politechnikai Múzeum

Vasárnap (04.15.) Ányjával szerveztem délutáni programot. Van egy listám azokról a múzeumokról, amiket még mindenképp szeretnék meglátogatni, és ez alkalommal a Politechnikai Múzeumra esett a választásom. Útközben gondolkoztam el azon, hogy lehet, nem is fog érdekelni a sok fizikai, mechanikai szerkezet, de aztán rájöttem, hogy ez egy igazán érdekes múzeum, amit mindenképp érdemes megnézni annak, akit érdekel a természettudomány, és akinek tetszett a Csodák Palotája.
A Politechnikai Múzeum a legrégebbi az orosz fővárosban; 1872-ben alapították a moszkvai egyetem tudósai. A háromemeletes épületben a természettudományos felfedezések gyakorlati eredményeivel ismerkedhetünk meg: energiatermelés, bányászat, ásványkincsek kitermelése, ércek megmunkálása, nyersanyagok felhasználása, az időjárás előrejelzése, az idő mérése; technika a mindennapokban: repülőszerkezetek, nyomdai gépek, írógép, fényképezőgép, kamera, televízió, telefon, számítógép.
Egy magyar tudósra is sikerült rábukkanom, akiről korábban nem is hallottam. Gábor Denis (1900-1979) fizikus, a MTA és a Londoni Tudósok Akadémiájának tagja, aki a holográfia jelenségét vizsgálta, ő készítette el az első hologramot.
A múzeum termei az orosz tudomány és technika eredményeit mutatják be, melyek közül kiemelendő az űrhajózás és rakétatechnika terem. Pont egy hete volt a Repülés- és Űrhajózás Napja, amikor arra emlékeztünk, először lőttek ki embert az űrbe: Jurij Gagarint, 1961. április 12-én. Ennek „örömére” lefordítottam Nektek egy szöveget. (:
[A képen Ciolkovszkij szobra és az első műhold, a Vosztok [jelentése: Kelet] másolata látható.]

Olvasni jó!

Az idő annyira elromlott, hogy napok óta ki se mozdultam a koliból. Szombaton (04.14.) azért csak rászántam magam, hogy elmegyek vhova a borult égbolt ellenére is. Ezúttal Kátyjával és Melindával mentünk el közösen a Novij Arbaton található hatalmas könyvesboltba, aminek neve: Könyvek Háza [dom knyígi].
A kétszintes üzlet első emeletén antikvárium, CD és DVD szaküzlet, nagy írószerbolt és gyerekosztály található. A rengeteg könyv pedig a második szinten, ahol a világ pénzét el lehetne költeni, de én csak 998 rubelt (= 7236 Ft) hagytam ott. (; Nyolc könyvet vettem, ezek közül négy angol, négy orosz nyelvű.

1. Ken Follett: The pillars of the earth (Katedrális)
„A XII. századi Angliában egy hatalmas gótikus katedrális építése szolgál a történet színhelyéül, ami intrikáról és hatalomról, bosszúról és árulásról szól. Akár egy gazdag falikárpit, ahol a királyok és királynők korruptak; az egyszerű ember pedig örök hűséget fogad – és egy fenséges teremtmény örökre összeköti őket…”
„Rendkívüli és briliáns… egy nagyszerű epikus történet… teli olyan karakterekkel, melyek évszázadok távlatából is hihetetlenül élőnek hatnak… kiterjed minden emberi érzelemre – szeretetre és gyűlöletre, hűségre és árulásra, reményre és kétségbeesésre. Fedezd fel magad, ez valóban egy olyan regény, amibe bele lehet merülni.” - Cosmopolitan

2. Ken Kesey: One flew over the cuckoo’s nest (Száll a kakukk fészkére)
„Az elbeszélő, Bromdain (gúnynevén Törzsfőnök, mivel apja volt törzsének utolsó vezetője) úgy tesz mintha beteges, süketnéma és gyengeelméjű lenne, azért hogy a pszichiátriai intézetben élhessen, így „megmenekülve” a kegyetlen és érzékelten „normális” Amerikától. Ez a regény mintegy bevezetés abba az ellentmondásos küzdelembe, amikor az ember nem tudja, hogy szabad legyen vagy inkább rettegjen ennek a szabadságnak a következményeitől. A páciensek többsége elmehetne, ha akarna, de jobban félnek a külvilágtól, mint amennyire gyűlölik a bentit; egészen McMurphy megjelenéséig, aki igyekszik ráébreszteni őket saját lelkierejükre és mohó életvágyukra. Harcba száll az idős nővérrel, aki annyira szereti azt az „eszmét”, hogy az ember nem teszi lehetővé az egyéniség létezését…” Az amerikai szerző könyvéből filmet is készítettek Jack Nicholson főszereplésével.

3. P. Dawswell & F. Fleming: True spy stories (Igaz kémtörténetek)
Az irodalmi regényekben a kémeket dicsőség, hírnév és fényűzés övezi – mint James Bondot. Ebből a könyvből kiderül, hogy a valós életben a hírszerzők nem olyanok, mint a hősök. Kettős életet élnek, minden nap kockáztatják nem csak a szabadságukat, de az életüket is. Az ilyen nevek, mint Mata Hari, Richard Sorge, Konon Molody már mindenki számára ismertek.

4. Muriel Spark: Stories (Történetek)
Az angol költőnő, irodalmi kritikus, novellista és kiváló regények szerzője, Muriel Spark már régen szert tett a világhírnévre. Gazdag írói ajándéka teljes mértékben jelen van történeteiben is: Fekete Madonna, A zálogkölcsönző felesége, Miss Pinkerton apokalipszise, Portobello út, Családtag.

5. A világ körül: Moszkva
A orosz fővárosról szóló útikönyv bemutat a Kreml nevezetességei közül 50-et, 21 sétahelyet és kb. 50 múzeumot. Ezen felül 11 részletes térképet, több mint 200 színes fotót tartalmaz, és hasznos információkat is megtudhatunk belőle.

6. Horst Hanisch: Üzleti etikett munkához és karrierhez
A könyv leírja, hogyan kell viselkedni a különböző helyzetekben, hogyan tegyünk jó benyomást másokra, milyen illemszabályokat kell feltétlenül betartani, és hogyan kerülhetjük el a kényes helyzeteket.

7. Anita Bischof & Dr. Klaus Bischof: A hatékony üzleti kapcsolat titkai
Ebből a könyvből megtudhatjuk, hogyan készüljünk egy üzleti találkozóra, hogyan folytassuk le eredményesen, dolgozzuk fel helyesen a találkozón elért eredményeket, továbbá miért lehet a kommunikáció sikertelen, és hogyan változtathatunk ezen.

8. Idegen szavak zsebszótára
Ebben a szótárban az orosz nyelvben használatos idegen eredetű kifejezések szerepelnek, amelyekkel gyakran lehet találkozni az újságok hasábjain, a rádióműsorokban vagy a tévé képernyőjén. Nemcsak a szavak jelentésével, hanem eredetükkel is megismerkedhetünk.

Tretyakov Képtár

Kedd délután (04.11.) Krisztivel és Ányjával a „Tretyakovkában” jártunk..
Az Állami Tretyakov Képtár – a világ egyik leghíresebb művészeti múzeuma a világon. A galéria elnevezése az alapító (Pavel Mihajlovics Tretyakov) vezetéknevéből származik. A múzeum épülete Tretyakov házából és néhány hozzáépítésből áll. A homlokzatot 1902-ben készítették Vasznyecov tervei alapján. A féldombormű Moszkva címerét ábrázolja, Szent Györgyöt, amint dárdájával ledöfi a sárkánygyíkot.
Tretyakov 1856-ban kezdte el gyűjteni a képeket. A kortárs művészek képeit vásárolta, lehetővé téve ezzel az orosz képzőművészet fejlődését. A gyűjtő híres művészektől rendelte meg a neves orosz írók, művészek, zeneszerzők és tudósok portréit. Kramszkoj készítette el Tolsztoj arcképét; Perov pedig Dosztojevszkijt festette meg.
Tretyakov egy nemzeti képzőművészeti galériát akart alapítani, ezért nem csak a kortárs orosz festők képeit vásárolta, hanem az óorosz, a XVIII. és a XIX. sz. első felének művészeti alkotásait is. A múzeum gyűjteményében találhatók a legjobb óorosz mesterek: Andrej Rubljov és Feofan Grek alkotásai.
A mecénás nagy figyelemmel válogatta össze képeit, megfogadva a híres orosz művészek tanácsait. A XIX. sz. második felében készült képek többek közt Kramszkoj, Perov, Repin, Szurikov, Siskin, Vasznyecov, Levitan és Vrubel alkotásai.
Tretyakov fivére, Szergej is műgyűjtő volt, aki végrendeletében Moszkva városra hagyta a Pavelénél jóval kisebb gyűjteményét. Testvére halálát követően, 1892-ben Pavel szintén a városnak ajándékozta magánképtárát. A két gyűjtemény egyesítéséből alakult a Tretyakov galéria, ami napjainkra a világ egyik leglátogatottabb múzeumává vált (az októberi forradalom után, 1918-ban államosították). A világhírű képtár 60 termében végigkísérhetjük az orosz művészet fejlődését a legrégibb időktől kezdve egészen napjainkig.

Húsvét vs. Karácsony

Az oroszoknál a legszentebb ünnep a Húsvét, amikor Jézus feltámadására emlékezünk. Európában Jézus születésének napja, a Karácsony a legkedveltebb egyházi ünnep, ami szerintem teljesen eltávolodott az eredeti jelentésétől. Például nem értem, miért ünneplik a Karácsonyt azok, akik nem keresztények?! Mit ünnepelnek, ha nem a Megváltó eljövetelét? A „szeretetet”, hát persze!
Amikor napjainkban a Karácsony arról szól, hogy mindenki ajándékvásárlási lázban ég, amiből persze az „sül ki”, hogy az utolsó pillanatban vesznek vmi haszontalan kacatot, ahelyett, hogy elgondolkoznának az emberek azon, mivel szerezhetnének igazán örömet a másiknak, mert nem a pénzes borítékért kell várni az ünnepet!
A másik „kedvencem” pedig, amikor az egyik azért panaszkodik, hogy mennyit kell főzni, a másik meg azért, hogy megint „kötelező hízókúrára” van ítélve. És Szentestén ne az legyen már a téma, hogy melyik tévéadót nézzük, meg mennyire szép az új égősor! Akkor inkább nem kell családi ebéd, vacsora, ajándékok, karácsonyfa!
Ehelyett beszélhetnénk a családról, hogy mit jelent nekünk az, hogy együtt lehetünk a szeretteinkkel, és hálát adhatnánk Istennek azért, amiért elküldte egyszülött fiát. Elég lenne egy kis megnyugvás, békesség és áhítat, számomra erről szólna a Karácsony…

Arany Vasárnap

Oroszországban még szeszélyesebb az április, mint nálunk. Pár napja még pulóverben lehetett sétálni az utcán, most pedig hóvihar tombol! Ha kinéz az ember az ablakon, csak fehérséget lát, annyira kavarja a szél a hatalmas hópelyheket. Szerencsére csak azután kezdődött a vihar, hogy visszaértem a kollégiumba, olyan három óra körül.
Kátyjával elmentünk Arany Vasárnap (04.08.) alkalmából a déli misére. Ő minden hétvégén eljár a Kuznyeckij-hídhoz közeli katolikus templomba, Péterrel együtt. Nagyon szép volt a mise, egy kórus is énekelt; a pap pedig elmesélte, hogyan támadt fel Jézus Krisztus a keresztre feszítést követő harmadik napon. Ha katolikus szertartáson vagyok, mindig kicsit furán érzem magam, ugyanis a reformátusoknál nincsenek meg az olyan szokások, mint a keresztvetés, térdelés, a pap szavainak megismétlése. Ezeket nem is szoktam csinálni, egyedül csak a béke jelével (kézfogás) köszöntöm a körülöttem levőket, amikor arra kerül a sor.
Később együtt ebédeltem Kátyjáékkal, azután beszélgettem Péterrel (aki mivel magyar általános iskolába járt, nagyon jól beszéli a nyelvet) történelemről, nemzeti mentalitásról, politikai, gazdasági helyzetről, életvitelről. Jó volt végre komoly dolgokról társalogni.
A vacsorát pedig a többi magyarral töltöttem, Dávidék készítették az „ünnepi menüt”: tyúkhúslevest, sült csirkét krumplipürével és salátával. Milyen jól esett, régen ettem már „rendes” ételt, igazi békebeli ízek…
Persze ez nem pótolhatja az otthoni Húsvét hangulatát! Ilyenkor nálunk már Tavasz van, minden csupa zöld, a vázában piros tulipán, sárga és fehér nárciszok, aranyeső, barka. Minden színes és vidám, és azok a húsvéti szendvicsek… kalács, sonka, kolbász, főtt tojás, friss zöldségek, egy kis piros arany, torma. Anyával elővesszük a húsvéti díszeket, a hímes tojásokat, amiket még pár éve díszítettem. Hétfőn pedig várjuk a locsolkodókat, Balázs elszavalja a legszebb húsvéti verset, aztán megjönnek a haverok is, akiknek ismét sikerül rászedniük, és rám locsolni minimum két üveg szódát. ((: Hamar megenyhülök azért, örülök, hogy évről évre eljönnek, beszélgetünk. Szeretem a Húsvétot, őrzöm a hagyományát. (:

Nyelvtanulás - nyelvtudás

Ahhoz képest, hogy elsősorban tanulni jöttem ki, még csak egyszer írtam az oktatásról, amit most bepótolok Most azért is aktuális, mert a rövidebb részképzésre érkezett hallgatók hazautazása után megváltoztak az óráim.
Beszédgyakorlat a hét két napján van, és úgy alakult, hogy Bélával ketten képezünk egy csoportot! Ez nagyon jó, hiszen végig mi beszélünk, nagyon rugalmasan tudunk dolgozni, de másrészről fárasztó is; a héten először éreztem magam az órák után szellemileg kimerültnek, de ez jó jel. (;
Szerdánként továbbra is kedvenc tanárommal, Olga Nyikolájevna Kazanszkájával tanulhatunk, aki a nyelvtant veszi át velünk. Nemrég íratott velünk egy nyelvtani tesztet, az enyém 97%-osra sikerült, de igazából könnyebb volt, mint a Rigó középfokú nyelvtani tesztje, és az alapvető igevonzatok, az igeszemlélet megválasztása, a ragozás már rég nem okoz gondot. Felajánlotta nekünk, hogy mi válasszuk ki azokat az anyagokat, amiket szeretnénk átvenni vele. Béla átengedte a döntést nekem, így kérésemre a függő beszéddel, a passzív szerkezettel, a melléknévi igenevekkel és a számnevekkel fogunk foglalkozni.
Péntekenként Tatjana Jevgenyina Prohorova van velünk, vele cikkeket, olvasmányokat veszünk. Végig beszélgetünk a tanárnővel, bár főleg én, mert Béla inkább hallgatni szeret, ellenben nekem mindenről van véleményem, és igyekszem kihasználni a lehetőséget, hogy tanárral beszélhetek. Kérdezte, milyen témákkal foglalkoznánk szívesen, én szeretnék az orosz politikai rendszerről is többet megtudni, ill. abban kértem a segítségét, hogy nekem a főiskolán van egy tárgyam (Esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód), amiből házi dolgozatot kell írnom, és még otthon megbeszéltem a tanárnővel, ha találok jó témát itt, akkor arról írok. Oroszországban különösen aktuális a „profasizmus” (neonácizmus), gyakran vannak botrányok abból, hogy orosz fiatalok megvernek fekete diákokat, és ez olyan komoly, hogy Hitler születésnapját megelőző és követő napokban szüneteltetik a feketéknek az oktatást, hogy ne kelljen elhagyniuk a „biztonságos” kollégiumot. Valószínűleg erről fogok írni.
Az üzleti nyelvet egy nemzetközi csoportban tanulom, három lengyel lánnyal, egy török fiúval és Bélával. Nagyon érdekesek az órák, hisz külföldi diákokkal vagyok együtt, többféle véleményt és kiejtést hallhatok. A tanárunk, Irina Viktorovna Surupova hetente két alkalommal tanítja nekünk a szaknyelvet. Tankönyvből vesszük át a témákat, szakkifejezéseket, mindig olvassunk üzleti párbeszédet, ami alapján aztán mi is szerkesztünk hasonlót. Múltkor már üzleti levelet is írtunk, szóval nagyon hasznos dolgokat tanulunk, és bármilyen kérdésünk van, a tanárnő nagyon készségesen válaszol.
Most már gyorsabban fejlődök, tetszenek az óráim, nagyon jók tanáraim, akik azt „állítják”, hogy jól beszélek. Kriszti és Ányja is ezt mondta, és megjegyezték, hogy egyáltalán nem erős az akcentusom, és inkább érdekes, már csak azért is, mert nem hasonlít arra, ahogy általában a magyarok beszélnek. (: Mondhatni elégedett vagyok azzal a szinttel, amit ennyi idő alatt elértem, de nem teljesen; az ember sosem lehet az, ha a tudásáról van szó. (;

Matrjoska

Gondolom, mindannyian hallottatok már a matrjoska babáról, ami Oroszország egyik jelképe. Valószínűleg már láttatok is ilyen babát, ami általában 5 vagy 10 darabból áll. Azt viszont kétlem, hogy ilyen szépet valaha is láttatok volna! (: Ezt nem magamnak vettem, hanem ajándékba, olyasvalakinek, akit különleges embernek tartok. A hasonlóság nem véletlen… (;
[Az elmúlt pár napban semmi izgalmas nem történt velem, és a legutóbbi két bejegyzésemmel nem vagyok igazán elégedett, így most csak egy hét múlva teszek fel újabb bejegyzéseket. Kell egy kis szünet, hogy újra megjöjjön a kedvem az íráshoz…]